Az asztal története 

Az építés ötlete 1994-ben merült fel, el is készültek a tervek egy 110 x 70 cm-es asztalra, amit a közönség kezelhetett volna. Szimpatikusnak tűnt az 1930-as évek magyar vasútja, ezért az üzemi berendezéseket és a környezetet ennek tükrében szerettük volna kialakítani. A terepasztal a Ladi-TT nevet kapta a szakköri hagyományoknak megfelelően.

Az igények és a rendelkezésre álló technológiák folyamatos változásának és a szakkörtagok kézügyességének fejlődése úgy hatott, hogy ma már egy egészen más modellvasutat építünk. Az eredeti, kisebbik részhez csatoltunk egy 125 x 90 cm-es másik asztalt is. Így lett L-alakú az asztal. Az eredeti darabja viszont annyira tönkrement az állandó ide-oda rakosgatás és a nem megfelelő építési módok miatt, hogy 2000 nyarán lebontottuk és egy masszívabb, nagyobb területű, résszel pótoltuk. Ezen a vonalvezetés és a terepkialakítás majdnem teljesen megegyezik az eredetivel, csak azon változtattunk, ami hibásnak tűnt.

A váz, a vágányzat és a terep tervezése a legkorszerűbb számítógépes programok felhasználásával történt.

Az asztal váza 70 x 20-as keresztmetszetű falemezekből készült. A keretet egymásra merőleges kereszt-, illetve hossztartók merevítik. A szerkezet csak ott van lefedve, ahol azt a vasúti pálya és a terep szükségessé teszi.

Vonalvezetés 

Két vasútvonal van, mindkettő egyvágányú. A kisebbik asztalrészen lévő közös, 4 vágányú állomásról (Újbánya), indulnak ki, amelyhez vontatási telep is csatlakozik.

A fővonal

Gyakorlatilag egy 8-ast ír le. Újbányáról elindulva egy 180 fokos ív és egy nagy emelkedő után egy teherpályaudvarra (Újbánya-teher) érünk, amelyre a vonalról csak egy irányban lehet bejárni. Itt alakjelzők fognak működni. Ezután egy hídra ér a pálya és átmegy saját maga fölött. A híd biztosítja az asztalok között a pálya szétszedhetőségét. A fővonal ezután egy alagútba tér be, amelyben egy kétvágányú, járművek tárolására alkalmas állomást rejtettünk el. Ezen a szakaszon süllyed vissza az asztalszintre és a mellékvonallal párhuzamosan ér vissza az állomásra.

A mellékvonal

Egy kissé eltorzított 8-as alakú. A fővonallal párhuzamosan indul el, majd a teherpályaudvar mögött halad. a másik asztalrészre egy felülvezetett, rácsos szerkezetű hídon jut, ahol sziklák között, egy tó partján, erdős részen halad, majd egy fahídon ér Öreghegy állomásra. A kis állomás kialakításakor az egykori Veszprém-Alsóörs vonalon lévő eredetiét vettük alapul. Egy középkori várromot megkerülve ereszkedik lefelé, és a fahíd alatt áthaladva éri el az asztal szintjét. A fővonallal párhuzamosan érkezik vissza Újbányára.

A vágányok építésekor német gyártmányú, gombafejű síneket és flexibilis aljrácsot használtunk. A pálya parafalemezen fekszik, és a látható részeken ágyazat borítja.

Terep 

A terep kialakításánál arra törekedtünk, hogy látványos legyen ugyan, de valódinak tűnjön. Kerültük tehát az égig érő sziklacsúcsokat és más giccses terepelemeket. A nagyobbik asztalon hegyvidéki a táj, a kisebbiken kisvárost mintázunk. Az épületek és a fák mind saját készítésűek. Sokféle alapanyagot használtunk fel, a textilen át az élő zuzmón és a kartonpapíron keresztül a szigetelőhabig mindenfélét.

Az 1999-es nemzetközi kiállításon félkész állapotban, de sikeresen szerepelt. A terepépítés munkálatai nagyrészt befejeződtek, néhány ház elkészítése azonban még jelenleg is folyik. Ami még várat magára, az a jelzők elkészítése - rézlemezből - maratásos eljárással, LED-ek felhasználásával.

A terepasztalon teljesen önműködő, vágányfoglaltságot ellenőrző biztosító berendezést szeretnénk üzemeltetni, amelynek segítségével a vonatok keresztezése külön beavatkozás nélkül történik majd.

Ami végül az eredeti terepasztalból megmaradt, az a '30-as évekbeli jelzési rendszer ötlete, a korabeli épületek, utak és járművek, valamint Újbánya állomás vágányhálózata.

2004-ben az asztal fűtőháza teljes átalakuláson vett részt: korszerű technikákkal újjáépítettük.

2006-ban Újbánya állomásra csapórudas sorompót építettünk.

Reméljük, a következő kiállításon felkeres bennünket, és elnyeri tetszését a terepasztalunk! Ne felejtse el, hogy csak a tervezést végezték az idősebbek, a kivitelezés a vasutat és a modellezést egyaránt szerető, 12-16 éves fiatalokra hárult!